Ahogy azt a korábbi rajzos bejegyzésben is írtam, az utóbbi időben igyekszem odafigyelni, hogy pontosan mi is adja az inspiráció egy-egy képemhez, mi hozza meg azt a bizonyos „ezt most le kell rajzolnom!” érzést.
Néha belegondolva elég furcsa dolgokat rak össze az elmém. A vigyorgó vámpírleány lerajzolása jelen esetben konkrétan úgy történt, hogy a Velvet Underground: Pale Blue Eyes számát hallgatva (ezer hála érte Neil Gaimannek), arra gondoltam, hogy szeretnék egy kissé bágyadt hangulatú, de lágyan mosolygó lányt rajzolni.
Nekikezdtem. Aztán az a mosoly minden lett, csak nem bágyadt. Lucy pedig beszemtelenkedett a képbe az óriási rózsaszín hajzuhatagával. A visszafogott megjelenést leváltotta az vámpírfogas vigyor és a fehér szőrmebunda, a kék csillagból pedig gyűrű lett.