Gallay-Nagy Krisztina
A ’90-es évek gyermeke vagyok, aki a Harry Potter miatt szeretett bele a könyvek világába, akinek az internet az MSN-nel és a G-Portállal kezdődött, aki tizenévesen vérbeli fangörlként szegecses kiegészítőkben és pirosra festett szemhéjjal „pop-punk-rockot” ordíttatott, talpig feketében megjárta a fanfiction-ök bugyrait, és mindeközben megtanulta, hogy az a legfontosabb, hogy „Légy mindig Önmagad!”. Ennek következtében pedig még mindig gőzerővel keresem azt a bizonyos Önmagam, akiről időközben kiderült, hogy folyamatosan változik, alakul és remélhetőleg egyre több lesz.
Eldicsekedhetnék, hogy én már egészen kisgyerekként elhatároztam, hogy ha felnövök író leszek és divattervező, mert halomban állnak a dobozokban a saját készítésű kis divatmagazinjaim, szupertrendi divatrajzokkal és szépségtippekkel. A fiókokban pedig képregények, karaktertervek, és rengeteg, rengeteg kézirat.
Tizenévesen igazán vonzónak tűnt a lázadó anti-divat, és akkor éppen úgy gondoltam, hogy minden, ami divatos, az csak a fogyasztói társadalom néphülyítő összeesküvése: a Divat mindenkiből agyatlan fogyasztót akar csinálni. Azóta azért megtanultam, hogy aki vakon akarja követni a tömeget, az így is, úgy is megteszi, de a divatnak attól még megvannak az értéket teremtő részei, amikkel megéri, sőt, fontos foglalkozni! Lázadó és tervező énem együttműködésével született meg az első, steampunk ruhakollekcióm.
Azonban már a diplomamunkám készítése és szakmai gyakorlatom során is körvonalazódott bennem, hogy az egész folyamatban a divatillusztrációk készítése, digitális tervezés ragad magával igazán. Így végül egy női magazinnál és marketing ügynökségnél helyezkedtem el grafikusként.
A precíz arculatépítés, marketingtrükkök alkalmazása mellett azonban a grafika egy sokkal szabadabb és álmodozásnak több területet engedő szeglete ami nélkül nem tudnék élni: a rajzolás, illusztrációk készítése. Kevés nap telik el úgy, hogy ne ragadnék ceruzát és ne merülnék el az én kis privát univerzumomban. Saját, kitalált történeteim szereplői „papírra vetése” mellett úgy gondoltam, miért is ne szerezhetnék örömet azzal, hogy nagyon is hús-vér emberek egy-egy fontos pillanatát örökítem meg.
Blogbejegyzéseimmel pedig célom, hogy saját munkáim és gondolataim mellett a design különböző területeiről mutassak be elsősorban magyar tervezőket, projekteket, és bármit, amik feldobják a mindennapokat és ez által jobban megismerhetem a világot.
Mindannyian máshogy dolgozzuk fel a minket érő vizuális és egyéb ingereket, ezért sosem várhatjuk el, hogy valami mindenkinek elnyerje a tetszését, viszont úgy gondolom, fontos, hogy lépést tartsunk a folyamatosan változó világgal (és önmagunkkal), hogy egyre kifinomultabbá váljon, hogy Nekünk mi tetszik belőle, és mi nem.
Tartsatok velem, jól jön a társaság!
Persze nem mindig. Introvertált vagyok, úgyhogy a boldogságomhoz néha elég egy üres, csöndes sarok, egy köteg papír és három toll. Mert az egyik egészen biztosan kifogy.
Viszont éppen ideje kilesnem a komfortzónámból! De hé, pont a komfortzónámban elnyúlva vagyok önmagam, most akkor hogy is van ez?
Tulajdonképpen teljesen mindegy.
Gyerünk!
