Mit jelent számomra az ARC kiállításon elért helyezés?
Még általános iskolás lehettem, amikor először mentem el a családommal az ARC kiállításra. Akkor még az Ötvenhatosok terén, sőt a Felvonulási téren tartották. A színes, hatalmas plakátrengeteg teljesen lenyűgözött. A legtöbb plakátról a szüleimet is faggattam, hogy mit jelenthet. Valószínűleg néhányról inkább nem is akarták elárulni.
Később már célirányosan látogattam az ARC kiállítást: gimnázium utáni grafikus képzésről, majd az egyetemről barátaimmal is, amolyan szakmai tapasztalatszerzés gyanánt.
Könyvfóliázás, mint ihletforrás
Nem vagyok jó pályázatokban, valahogy mindig lecsúszom a határidőkről, ha pedig éppen elcsíptem volna, akkor “ihlet” nem volt. (Tehát kifogásokat kerestem.)
2023-ban azonban valahogy szerencsés volt a csillagok állása. Vagy éppen kellőképpen elkeserítő…
Két ifjúsági regény szerzőjeként (Poison of Love, Boszorkányos hírnév) talán nem meglepő, hogy arcul csapott a könyvfóliázások híre. Csak néztem az író ismerőseim, barátaim Instagram posztjait, TikTok videóit a befóliázott könyvekről, és jó pár napig köpni-nyelni nem tudtam.
Poison of Love című regényem egyik főszereplője éppen identitását keresi a történet során, így erősen érintett lett a témában. (Bővebb ismertető a regényről itt olvasható.)
Teljesen abszurd, hogy a könyvfóliázás egyáltalán megtörténhet. Egyértelműen a tizenéves korosztálynak szóló regényekről beszélünk, nem pornográf könyvekről.
Egyszerűen csak LMBTQ szereplők vannak bennük, akik fontos szerepet töltenek be abban, hogy segítsenek eligazodni a fiataloknak az érzéseik kapcsán. Le kell venni az ifjúsági kategóriából, befóliázzák… Én meg csak ültem a következő ifjúsági regényem kézirata fölött, és pislogtam, hogy na, most akkor mi a jó élet történik itt?!
Düh, elkeseredettség, és már-már sírva röhögés az egész fóliázás abszurditásán. Már ekkor is a fejemben kavargott egy képsorozat, ahol egy srác bemegy a könyvesboltba, gyanútlanul levesz a polcról egy befóliázott könyvet, otthon kibontja, és BUMM! Szivárványban úszó LMBTQ személlyé alakult.
Ekkor jött velem szembe a 23. ARC kiállítás pályázati kiírása.
Még végig sem olvastam a kiírást, már tudtam, megrajzolom nagyban és végre először pályázok is. Persze egy kétéves kisfiú anyukájaként a “gyorsan megrajzolom” nem úgy megy, mint két évvel korábban, de szerencsére sikerült befejeznem a négy kockából álló mini képregényt még határidőre.
Beküldtem. Vártam.
Az első sokkoló meglepetés az az e-mail volt, hogy TÉNYLEG bekerült a munkám a kiállításra. A még sokkolóbb, amikor Bakos Gábor felhívott, hogy harmadik helyezett lettem. Tényleg szívem-lelkem, minden elkeseredettségem és szarkazmusom benne van ebben a plakátban. Örülök, hogy tényleg ütős lett.
Másrészt szomorú, hogy egy ilyen plakát, egy ennyire abszurd téma ennyire valóságos.
Az ARC kiállítás csapatának pedig hatalmas hála, amiért rendületlenül szervezik ezt az egyedülálló és meghatározó eseményt, ahol bárki pályázhat olyan témákkal, amit éppen fontosnak tart megjeleníteni.