A könyv inspirációs ruhák mellett rászántam magam egy hagyományosabb könyvajánló megírására is, az első „áldozatom” pedig Philip K. Dick: Egy megcsúszott lélek vallomásai című regénye lett.
Philip K. Dick (1928-1982) az egyik legjelentősebb sci-fi író, több híres filmadaptáció is készült a műveiből, mint például a Szárnyas fejvadász, Különvélemény, Sorsügynökség.
Úgyhogy ennek örömére pont azt a könyvét hoztam, ami nem sci-fi.
A könyvről címszavakban:
– négy különböző nézőpont, négy teljesen különböző személyiség
– emberi kapcsolatok teljes elhidegülése és ennek okai
– házasságtörés lélektana
– pszichopátia és egyéb mentális problémák
– humor
– rengeteg-rengeteg gondolkodni való(Tehát ha ezek közül bármelyik is érdekel, érdemes elolvasni!)
Ugyan nem sci-fi regény, azért azt hozzá kell tenni, hogy itt is felbukkan PKD kedvelt „fejlett felsőbbrendű lények” motívuma, de maga a történet többé-kevésbé megmarad az általánosan valóságnak nevezhető környezetben. Mit értek ez alatt? Azt, hogy ugyan a főszereplő, Jack Isidore valóban egy megcsúszott lélek, de a többi szereplő sem jobb nála.
Az összes főbb karakter teljesen őrült a maga nemében, viszont szerintem mindenki talál valamelyikükben legalább egy olyan vonást, amiben magára ismer.
Philip K. Dick mindig úgy tudja bemutatni az őrületet, hogy olvasás közben rájössz, hogy tulajdonképpen az egész világ őrült.
És ez megnyugtató, mert legalább nem vagy egyedül, másrészt viszont felkavaró, hiszen hogy a csudába tud így funkcionálni az emberiség?
Amit mindenképpen kiemelnék a mű zseniálisságát tekintve, az a különböző nézőpontok váltogatása. Négy ember gondolataiba leshetünk bele (Jack esetében a legszemélyesebben), és élvezettel lubickolhatunk a különböző szempontokból elborult elmék nem éppen szívderítő mocsarában.
Most közbeszúrnék annyit, hogy én nem szeretek hosszú könyvajánlókat és értékeléseket olvasni, mert utána óhatatlanul befolyásolnak a történet olvasása közben. Vagy azon kattogok, hogy mennyire igaza volt az illetőnek, vagy azon, hogy mennyire nem.
Úgyhogy azt javaslom, hogy ha eddig felkeltette az érdeklődésed a könyv, inkább menj és szerezd meg valahonnan, aztán gyere vissza és olvasd tovább, hogy miket pötyögtem róla!
Azért éreztem elfojthatatlan késztetést arra, hogy erről a könyvről márpedig a blogra is írjak, ne csak molyon értékeljem, mert az emberek legáltalánosabb „őrülete” van a középpontban: Hajlamosak csak és kizárólag magukkal törődni.
Ember legyen a talpán, aki meg tudja állapítani a regény szereplő közül, hogy most akkor melyikük is az igazán pszichopata, és ki az, aki csak a körülmények és a saját hülyeségének az áldozata.
Mind a négy főbb szereplő a végletekig önző és egy pillanatig sem érdekli a másik érzési, véleménye, vagy úgy ahogy van a másik valósága. Felvonhatjátok a szemöldökötöket, hogy mit magyarázok én ennyit egy könyv kapcsán a valóságról, de PKD irományainak velejárója, hogy még a nem sci-fi regényével is meg tudja bolygatni az ember valósághoz való viszonyát. Hát még a sci-fikkel!
Negyvenkét éve jelent meg a regény (huhh, ebbe most így belegondolni is sok!), de egészen nyugodtan játszódhatna a mai környezetben is. Sőt, tulajdonképpen olvasás közben nekem fel sem tűnt, hogy nem napjainkban játszódik. Az egyetlen számottevő különbség, hogy nem volt internet. Jack Isidore nagy szerencséjére. Valószínűleg, ha az interneten gyűjtögethette volna a maga kis tényeit, abba még jobban beleőrült volna.
Nem is szaporítom tovább a szót, irány olvasni!
Szeretnél még több könyvajánlót olvasni? Nyomj egy lájkot a DesignFreakre!
